2019-04-24

A tavaszi lovas napközi.

Újra itt a tavasz, volt tavaszi szünet és persze lovas napközi a szünetben!

Szép számmal gyűltek össze a gyerekek, és voltak új résztvevők is. Azt gondolom a lovaink, nem érezték magukat úgy mint kedvenc képemen a felcicomázott Sanyi ló...

Jó látni évről évre a fejlődést azoknál, akiknek fontos a lovaglás, fontosak a lovak.

Jó látni a kicsiket, ahogy dédelgetik szeretgetik az állatokat, ahogy önfeledten játszanak.

Jó látni a kicsik csillogó szemét amikor az óriási Csókára felülhetnek!

Jó látni a nagyokat, ahogy egyre nehezebb feladatokkal küzdenek meg, ahogy egyre önállóbban végzik a munkát a lovak körül. Nagyon szívmelengető, hogy a következetesen alakított szemléletmódot alkalmazzák. Erre két példát említenék:

1. Az a kislány, aki 10 éve lovagol nálam (már nem is kislány) :-) észrevette és mesélte, hogy amikor reggel pakoltuk a pályára az akadályokat, a szomszéd karámban lévő nyugdíjazott Gala mit csinált. Gala először csak az etetőtől szemlélődött, majd szépen odasétált a karám pálya közeli részéhez, és nézte , ahogy egyre több ugrás kerül a helyére. A leányzó szerint szinte a ló arcára volt írva, hogy „na, de jó, végre valami! Emlékszem amikor még én is szárnyaltam ezek felett". Óriási dolog, hogy ez a fiatal lovas ennyi empátiával van egy öreg nyugdíja ló felé, aki egykor még őt is tanította...

2. Egy fiatalabb lovasom lélekszakadva szalad, hogy nézzem már, a kerítésen keresztül etetik a Kírát zöld lucernával. És miután Ő már tudja, hogy az nem tesz jót a lónak, főleg Kírának, aki nemrég épült fel az állandó patairha gyulladásból, hát gyorsan tegyünk valamit.... És futva szaladt szólni a kirándulóknak, hogy legyenek szívesek ne etessék a lovat, mert baja lesz. Óriási dolog, ha nem csak néznek, de látnak is a lovasaim. Próbálom erre is tanítani Őket!

Jó látni a legnagyobbakat akik már ritkán találkoznak, ( hiszen a minden napokban százfelé szaladnak) ahogy nevetve ölelik meg egymást, és örülnek a találkozásnak! Jó látni, ahogy lágyan szeretettel megsimítják egykori kedvenceiket, akiket már kinőttek. Felnőttek a feladathoz, nagyon jó segítőkké váltak. Köszönöm a munkájukat!

Az időjárás kegyes volt hozzánk, szép 3 napunk volt! Sok élménnyel lettünk gazdagabbak!

2019-01-04

"Jól" kezdődik az év... A Gazdasszony ma megfuttatott minket, mert jöttek a lányok lovagolni. Nem volt túlzottan jókedvünk, mert a hideg éjszakák elveszik az erőnket. Vigyáztam magamra mint mindég, Rambival nem is volt gond, ő jó előre figyelmeztetett, hogy rúgni fog. Kittyt pedig mindég előre engedem, de én is futni akartam... erre Kitty lelassított, bevárt, és már csattant rajtam a patája. Persze rögtön bocsánatot kért, de akkor sem értem, miért kellett ez??? Akkor rögtön nem is fájt, futottam tovább. Amikor a Gazdasszony vitt ki a kikötőhöz, már jeleztem, hogy fájok. A fájdalom megrémített, szinte földbe gyökereztek a lábaim. De az egyik pici kislány aki látogatóba jött, mert már hiányoztunk neki, elterelte a figyelmemet a kedves babusgatásával. De amikor felnyergelve a felszállóhoz vezettek, már alig tudtam menni. Ugyan a lovasom felült rám, de 3 keserves lépés után a Gazdasszony leszállította, és engem visszavittek a karámba. Csak álltam és messziről néztem ahogy a többiek vidáman dolgoztak a pályán. Süti igen virgonc volt, de hát ő ilyen...

A fájdalom egyre erősebb lett, és nem hagyott mozdulni. Amikor enni sem mentem este a Gazda bejött hozzám, és a szép morgós hangján beszélt hozzám és simogatott. Végig simította a lábaimat, és próbáltam mutatni, hogy igen, ott a jobb első felül, ott fáj.  Persze Kitty ott lebzselt körülöttünk, és a lelkiismeret furdalása miatt próbált vigasztalni. 

Végül a Gazdáék úgy döntöttek, hogy azt az éles valamit a fenekembe szúrják. Akkor fájt, de nemsokára kezdett enyhülni a fájdalom. Amikor 2 óra múlva az esti híradó után a Gazda lejött megnézni, már lassan tudtam menni. Egyre kevésbé fájt, de másnap kaptam még egy szúrást. Harmad napra már nem is fájt annyira, de azt hallottam, amikor a Gazdasszony mondja, hogy most néhány napig még nem dolgozhatok ... Nem is tudom, hogy ennek örüljek-e? Ha ügyes gyerek ül a hátamon, és nem nagyon nehéz, akkor szívesen gyakorlatozok vele. Na, talán néhány nap múlva....

Őrült hideg van...

-25 fok lett reggelre. Ez senkinek nem egyszerű... :-(